Bántani valakit

Veszekedni nem jó dolog. Főleg úgy, ahogy mi szoktunk egymással. Nem minden nap persze, de ha összezördülünk, annak nagyon csúnya vége lesz. Mindketten makacs, vehemens emberek vagyunk, én ráadásul tele érzelemmel, úgyhogy ha elszakad a cérna, akkor itt a vég. Mindig ugyanazon megy a vita: nem egymással van bajunk, hanem azzal, hogy hergeljük egymást, ingereljük, nem engedünk, makacskodunk, és aztán kiborul a bili. De tegnap valami olyan dolog történt, ami eddig még csak egyszer. Szörnyen bántottuk egymást. Már szinte az utolsó pillanatig húztuk egymás idegeit, ment a vitatkozás, okoskodás, hergelés.
Fáj. Fáj a veszekedés, de még jobban fáj ma, hogy bántottam. Bántottam, pedig úgy de úgy szeretem. És a sok sok veszekedés után egyszer csak felüti a fejét a félelem ostoba szörnyetege: vajon meddig bírja még? Vajon meddig bírom még? Vajon megoldódik ez a vihar?
Biztosan tudom, hogy szeretem, így a félelmekre magamban biztos igent válaszolok, és csak reménykedni tudok, hogy valahol mélyen ő saját magában is ezt a szót rebegi.
Sosem fogom többé bántani.

A nyaralásról

Hú, már nagyon régen akartam írni a nyaralásról, de sokáig csak azt tudtam volna elmondani róla, hogy nagyon nagyon jó volt. Na, hát ez azóta sem változott, még most is csak annyit tudok mondani, hogy jézusom de jó volt, és hogy mikor megyünk megint vissza. Pancival tegnap este megnéztük a képeket, és felváltva sóhajtoztunk nagyokat: Jajj, de szép! Jajj, de visszamennék! Szóval, azóta is csak sóhajtozok.
Hét éve járok a horvátokhoz, imádom őket, de eddig még soha nem volt ilyen jó nyaralásom, mint idén. Omis egyszerűen gyönyörű, megérte ennyit utazni. Teljesen más, mint az Isztria: a klíma, az emberek, a növényzet, minden. Az egy hét alatt egyszer volt bárányfelhő az égen, amúgy zavartalan napsütés volt végig, nagyon melegünk volt. Mivel Omisban a tengerbe folyik a Cetina folyó, ezért (legalábbis szerintem) kicsit szelesebb az idő, sőt, a tenger vize is hidegebb. Ezt leszámítva, feledhetetlen volt. Na, de kezdem az elején.
Indulás előtti nap a Szigeten voltunk Pancival, kellően elfáradva úgy gondoltuk, hogy majd most gyorsan sokat alszunk, aztán irány a tenger. De aludni azt nem tudtunk. Biztos az izgalom, az utazás miatt, de hat órát aludtunk össz-vissz, aztán irány le haza anyuékhoz. Panci már akkor krákogott, köszörülte a torkát, de aztán mikor éjfélkor útnak indultunk, már nem is érezte jól magát. Szegény elkapott valami vírust a Szigeten: fájt a torka, rossz volt a gyomra, hányingere volt és rossz volt a közérzete. Na, hát így telt az utunk, de nagyon hősiesen levezetett szegény. Néha úgy éreztem az út alatt, hogy soha nem érünk le a tengerhez, és amikor újra megláttam!!! Szerelem sokadik látásra!!! Imádom!!! Splitnél jöttünk le az autópályáról, onnan végig a tengerpart mentén mentünk egészen Omisig. Megtaláltuk a kempinget is, ami ugyancsak szép volt. Kiválasztottunk egy parcellát, felhúztuk a sátrakat és berohantunk az Adriába. Na, a kemping strandja homokos volt ugyan, de egyikünknek sem tetszett. Olyan sekély volt a vize, mint a Balatoné, majdnem negyed órát kellett sétálni ahhoz, hogy derékig érjen, úgyhogy oda többet nem is mentünk. Első este már étterembe ettünk, én chevapot ettem :) Panci még ezen az estén, sőt másnap sem volt jól, de aztán hála égnek - és a drága horvát gyógyszereknek - meggyógyult.
Nem fogom részletezni az összes napot, mert mindegyik kb. ugyanúgy zajlott. Reggel korán keltünk, leginkább miattam. Egyszerűen nem tudok aludni a tengerparton, mert mindig azt gondolom, hogy jajj már alig van időnk, úgyhogy nem aludhatunk sokáig, hanem irány a strand. Tudom, hogy beteges, ezzel ki is készítek mindenkit, de ez van. Barátnőm barátja, Mr. SZG is Pilli kapitánynak hívott a nyaraláson, na ki tudja miért :) Kempinggázon megfőztem a kávét, teát, aztán másfél órán keresztül reggeliztünk. Utána indult a nap: strand, strand, strand. Egészen este hétig, aztán haza, fürdés, kaja. Kétszer főztünk otthon, a többi este étterembe mentünk. Mindenféle halat kipróbáltam, az ördöghalat is beleértve. Nagyon ronda hal, nézzétek meg, de nagyon finom.
Voltunk Splitben is kirándulni, de erről nincs olyan jó emlékem. Nagyon meleg volt aznap, 36,5 fok, órákon keresztül nem találtunk parkolóhelyet, sok volt a turista, úgyhogy inkább elmentünk strandolni.
Sajnos ez a nyaralás is véget ért, nagyon nagyon hamar. Pancival utána még volt egy-két közös napunk, azok is nagyon jók voltak. Aztán indult megint a munka....
A lényeg a lényeg, hogy idén is majdnem elpityeredtem hazafelé az autóban, és idén is már a hazaúton terveztem a jövő évi nyaralást. De most két hétre :) Csak legyen rá pénzünk. Végezetül álljon itt egy-két kép. Azok úgyis beszédesebbek, én csak ajnározni tudom ezt az egész országot. Imádom.





































"Omis, ahol a part homis."

A Bon Jovi már megint isteni!!

Mindenki hallgassa meg ezt a számot!!! Jézusom, de gyönyörűűűű!!!!!!!



u.i.: de miért nem tudok videót feltölteni netről?

Idézetek

Megtöröm a csendet, bár még nem a nyaralás beszámolójával. Pedig tudom, hogy minél később ülök le leírni, mi is történt azon a csodálatos egy héten, annál nehezebb lesz. A héten viszont annyi munka volt, hogy pisilni is nehezen tudtam. De most jöjjön két kis részlet dalszövegekből. Ha jó napod van azért, ha rossz, akkor azért!!

"És ha örökre kiszárad tollam
Harmatcsepp légy sivatagomban.
Ki szívét tintafelhőnek érzi,
Előre bocsánat Dézi."

"Katicával kettőnknek egyforma pólónk volt.
Szabályosan rajzolódott ki rajtuk a meggyfolt.
Az enyémet másnap más mosta már, de nem jött ki soha.
Beleíródott gyerekkorunk meggyfoltos nyoma."

Mindkét idézet Magna Cum Laude. És bár az új anyag annyira nem jó szerintem, mint az előzők, de ettől az utolsó idézettől behalok. Nagyon nagyon jóóó!!!