Homokrajzolás, mint művészet

Nézzétek meg ezt a videót!

Igaz, hogy hosszú, de érdemes végignézni! A Csillag születik ukrán versenyzője, a 25 éves homokrajzoló művésznő saját kezével alkot egy homokkal telehintett üveglapra. A videón a lány hazája náci megszállását rajzolta le. Nagyon jó szerintem, nagyon ügyes a lány. Mondanom sem kell, ő nyerte a versenyt!

Fitnessz Pilli

Gyors beszámoló az első fitnessz napom után:

- izomláz kibírható, de VAN (fura érzés, huszonakárhány évig nem volt)
- lelkesedésem határtalan
- kitartásom kemény - reggel is felüléseztem (na jó csak huszat mert fájt nagyon)
- ma este már sütit sem fogok enni, sőt, megpróbálok kenyeret sem enni
- nézegettem a nyári képeimet, olyan akarok lenni, mint augusztusban

Sőt, a legnagyobb öröm, hogy a feszültségem is enyhült. Tudom, hogy egy nap alatt még nem tudom megváltani a világot, sőt, az is lehet, hogy jövő héten már nem leszek ennyire lelkes, de nagyon remélem, hogy a feszültség enyhül bennem. És ha ez így lesz, akkor már sikerként könyvelem el az ugrálásomat:)

A mozgás mindig fáj

Mióta az eszemet tudom, utálok mozogni. Nekem a testedzés kimerül a villamos utáni futásban, vagy nagy ritkán a két emelet megmászásában. De ezek után is úgy kapkodom a levegőt, mintha tüdőbeteg lennék. Pedig már lassan fél éve egy szál cigit sem szívtam el. A sportutálatom sajnos általános iskolára vezethető vissza. A tesi tanárom kiállhatatlan természete miatt nem sikerült gyerekkoromban megszeretnem a mozgást, amiért örökre haragudni fogok rá. Aztán pedig mindig úgy voltam a sporttal, hogy utálom, nem is próbáltam megszeretni, vagy keresni magamnak egy kevésbé megerőltető, és szerethető fajtáját a mozgásnak.
Eddig nem is nagyon volt problémám a súlyommal. Na de most, na most aztán van. Valószínűleg azért sikerült öt kiló plusszra szert tennem, mert már nem cigizek. Erre fel voltam készülve, gondoltam, még jól is jöhet a magasságomhoz az a pár plussz kiló. Na de nem ennyi!!! Vagy nem is a kilók számával van inkább a baj, hanem azzal, ahova feljönnek. Gondolom ezzel vagyunk páran úgy, hogy hastájékon inkább hasonlítunk egy párhónapos terhes kismamára, mint egy fiatal lányra. Hát igen, én mindig is pókhasú voltam (Bendőcske:) ), de ez most már a szépérzetemet is súrolja. Úgyhogy kitaláltam: mozogni fogok.
Persze a felkészülés sok hétig eltartott. A felkészülés alatt azt értem, hogy kiválasszam a megfelelő sportágat. Mindig volt valami indokom a Panci által felvetett ötletekre. Szeretnék eljárni futni, de ugye hideg van. A kondizáshoz pénz is kell, nem is kevés. Szóval gondoltam, hogy letöltöm Rubint Réka videóit, hátha megszeretteti velem a mozgást. Ma volt az első próbálkozásom. A videoban húsz perces blokkokra vannak osztva a különböző kritikus pontok megmozgatása. Én három húszperces blokkot vállaltam be: comb, fenék-csípő és has. Na, hát volt amikor olyan hangosan beszéltem vissza Rékának, amennyire nem szégyelltem. Például nagyon idegesítő, mikor a mozgás okozta fájdalom közepette Réka azt mondja: Gyerünk, gyerünk, hidd el nekem is fáj. Ott vagyok, segítek! Na, ekkor mondtam neki szépeket.
Összefoglalva az első órám tapasztalatait:
- úgy érzem, soha nem lesz már kisebb hasam
- a felét ellazsáltam, mert nagyon fájt
- agresszív lettem néha
- még mindig utálom a mozgást

De most nem állok meg annál, hogy utálok mozogni és hogy nagyon fáj. Hanem kemény leszek, és csinálni fogom minden másnap a tornát. Ha tíz év után le tudtam szokni a dohányzásról egyik napról a másikra, akkor holmi hasprés nem foghat ki rajtam. Csak bele kell építenem az életembe, úgy, mint a rendszeres testápolást. Az is ment, menni fog ez is. Úgyhogy megyek, és csinálom még háromszor húsz felülést. Aztán olvashatom a kedvenc újságomat. Hajrá!!! Menni fog!!!

U.i.: kíváncsi vagyok, holnap mennyire fog fájni mindenem:)

Igazság vagy beletörődés?

Igaz, hogy megfogadtam, hogy a saját munkahelyemről nem fogok írni, de most mégis felvetődött egy olyan kérdés, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Az alaphelyzetet gyorsan felvázolom: hárman vagyunk egy csapatban. Az egyik tag, Ábrahám (kitalált név) évek óta együtt dolgozik a főnökkel, régen jóban voltak, mára már ő is kiismerte, nem kedveli. Mégis mindig kedves vele, lavírozik, stb. Van a főnök, akivel volt egy nézeteltérésem még májusban, azóta nem tudok ebből kikeveredni, a kapcsolatunk semleges, de inkább szar.
Pénteken volt céges bulink, ami előtt Ábrahámmal elmentünk kocsmázni. Szóba jött az, hogy én kiállok magamért, kiálltam a botrány (kórházos ügy) idején is. Ő ezzel szemben pedig lavírozik, ami miatt sokszor szarul érzi magát. És ez a dolog elgondolkoztatott. Vajon, melyik a jó hozzáállás? Az, amikor az ember számba veszi a körülményeket (gyerek, hitel, lakás, stb.) vagy az, amikor annyira nem tudja elviselni az igazságtalanságot, hogy elmondja a véleményét? Ezzel ugyan leginkább azt éri el, hogy bele tud nézni a tükörbe, a másik oldalon pedig azt, hogy szar a munkakapcsolat a főnökkel, fizetésemelésről ne is álmodjon, nehezebb az élete. Melyik éri meg hosszú távon? Melyiktől alszunk el nyugodtan?
Bevallom, hogy elgondolkodtam. Nem azért, mert úgy érzem, talán engednem kellene. Nem, ezt sosem tenném. Hanem talán azért, mert most már szem előtt kellene tartanom a saját jövőmet, arra gondolni, hogy nagyobb albiba akarunk egyszer költözni, hogy félre tudjak tenni, hogy előrébb léphessek. És bevallom, hogy felmerült bennem az a kérdés is, talán nem túlzom-e el ezt a nagy igazság-vágyat? Talán nem vagyok-e túlzottan megsértődve?
Egész hétvégén ezek a kérdések foglalkoztattak, aztán tegnap este felhívtam aput. Tudtam, hogy ő is úgyis a szemembe mondja, ha szerinte túlzásba esek. És azt mondta, amiben titkon reménykedtem is: nem szabad feladnom magam. Nem vétettem, nem tettem semmi rosszat, nem játszhatom meg magam. Engem sosem a pénz érdekelt (persze jó lenne, ha több lenne), hanem az elismerés, az alkotás, az igazság, a szép. És ez ellen küzdeni kell, még ha ára is van. Hogy este bele tudjak nézni a tükörbe, hogy ne aludjak nyugtalanul. Még ha ennek ára is van.

Ti mit gondoltok?

Cry, cry

Cukitól lestem el, és nekem is nagyon nagyon megtetszett! Mivel még mindig nem tudom hogy lehet videoklipeket ide betölteni, ezért megint csak linkelek.

Hallgassátok, és táncoljatok!! :)

Törlés

Töröltem pár bejegyzést. Muszáj volt, mert félek, hogy megtalálják a blogomat, és akkor baj lesz. Bezárni nincs értelme, így is alig olvassa valaki, akkor meg még inkább nem fogja senki. Úgyhogy ezentúl nem írok a saját munkahelyemről semmit.

Hihetetlen technika

Nézzétek meg ezt a videót, nagyon vicces :)
A T-mobile és a Pepsi után a Coca Cola is beáll a sorba, és a saját fogyasztóit szerepelteti a reklámjaiban. Nyilván garantált a siker, hiszen nagyon sok szerepelni vágyó ember rohangál a nagy világban, akik a buli mellett még a szereplési vágyukat is kielégítik azzal, hogy részt vesznek a válogatáson. Nagyon izgalmas, hogy a Coca Cola a Facebook oldalán bonyolítja le a castingot, a saját rajongói oldalán keresztül. Hihetetlen, hogy hol tart ma a technika, hogy mi mindent meg lehet ma már csinálni!
A versenyzőknek az a feladata, hogy eljátsszák hanggal az üdítő felbontásától egészen az elégedett sóhajig tartó folyamatot. Bár találtak már ki ennél nehezebb feladvány it, szerintem maga az öltet zseniális. A videón amúgy éppen a Facebook Coce klubjának bejegyzői mutatják meg a feladatot, kedvcsinálóként. Hát mi tagadás, elég őrült fejük van:)