Julie és Julia

Nem tudom, ki látta már ezt a filmet, de ha még nem néztétek meg, mindenképpen tegyétek meg. Első körben azt hittem, ez is valami romantikus lányos film lesz, de mikor elkezdtem nézni, rájöttem, hogy tévedtem. Nagyon jó film, jól felépítették, és bár néha picit túl hosszúnak találtam, nagyon érdekes volt. Két eltérő, teljesen más ember, akik között ráadásul legalább hatvan év van, egy valami mégis összeköti őket: a főzés öröme. Mindeketten keresték a helyüket a világban, aztán a főzés megmutatta nekik az utukat. Nem akarok részletesen belemenni a film témájába, így talán nem is tűnhet túl érdekesnek, de a mélyebb tartalma az.

Szeretném, ha én is - hasonlóan hozzájuk - magamra találnék. Talán ezért is érintett meg ennyire ez a film, ezért találtam ennyire jónak, érdekesnek. Az életet legtöbbször tényleg a véletlenek irányítják: ki tudja, mi lesz belőlem? Talán tényleg az írás za én utam, vagy valami teljesen más? Ha hatvan év múlva visszatekintek erre az időszakra, mit látok majd? Elégedettt leszek azzal, amit elértem vagy örökre az a lány maradok, aki kergette az álmait, de sosem tudta megvalósítani? Vajon megtalálom majd a boldogságot és elégedettséget egy olyan munkában is, aminek nincs köze az íráshoz? Meddig érdemes még ezt az álmot kergetni? Bár tudom, érdemesnek mindig érdemes. De talán nem lenne-e több értelme, nem vezetne-e boldogsághoz az, ha keresnék, találnék valami mást is, ami kielégít szellemileg és lelkileg is? Vajon létezik ilyen? Hát sok-sok kérdés, amikre most még nem tudok válaszolni. Talán majd hatvan év múlva....

Életjel

Már akartam írni előző héten is, de erőm az nem volt hozzá. Kisbogyesz nagyon jól esett a kommented, jelentem, élek még, itt vagyok. Nem telnek még túl jól a napjaim a "szakítás" óta, bármennyire is gyűlölöm az ex-főnökömet. Másfél év azért mégis csak másfél év, kb. olyan ez, mint a szakítás. Magát a munkámat szerettem, a főnökömet ugye kevésbé, ez azért eléggé ellehetetlenítette a melót. Vannak jobb és vannak rosszabb napjaim, néha derűsen, máskor borúsan látom a jövőt. Főleg, hogy Pancinak sincs még munkája. Úgy gondolom, hogy sikerszéria következik most, mert ennél már nem lehet lejjebb, muszáj, hogy most már egyenesbe kerüljünk és gondtalan fiatal szerelmesek legyünk. Most éppen pozitív szakaszban vagyok, kb péntek óta, remélem ez a napokban sem fog változni. Munka az kevés van, főleg újságírói, de azért beadom minden lehetőségre, hátha hátha hátha.

Sajnos mostanában, mióta ilyen szar a hangulatom, nagyon sokszor pánikrohamom van. Főleg éjjel tör rám, leginkább akkor, mikor egyedül alszom. Nem részletezném milyen érzés, mert valahol szégyellem is, hogy ennyire görcsösen félek a hányástól, a rosszulléttől, a torokszorító érzéstől. Valahol jó is lenne kibeszélni, kiírni. Majd talán egyszer.

Megpróbálok gyakrabban jelentkezni mostantól, még ha nem is történnek nagy események az életemben, de azért majd írok.

Totál mélypont

Ma kirúgtak. "Szakmai okokra" hivatkozva. Ennél már talán nem lehet lejjebb.

Szülinap

Vasárnap lesz a szülinapom. Minden évben úgy várom azt a napot, amikor megszülettem. Biztos később, idővel már nem fogok annyira örülni annak, hogy egy évvel öregebb lettem, de most még nagy dolgot tulajdonítok neki. Emiatt minden évben bulit is szervezek :) Idén is nagyon készültem rá, több okból is. Ez a szülinap valamiért sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint eddig bármelyik. Valamiért azt gondolom, hogy ez a nap lezárja majd és elfeledteti az előző évet, a műtétet és az azzal járó borzalmas hónapokat, félelmet, rossz érzést. Nem akarom többé azokat a napokat, nem akarok éjjel ezzel álmodni, nem akarok többet szomorkodni. Szóval ezért nagyon várom a vasárnapot. Bár sok-sok barátom nem tud eljönni, azért én mégis nagyon várom. Legyen ez egy sokkal jobb év!!!

Vááááááááááááááááááá

Nem hiszem el, hogy látni fogom őket élőben!!!!!!!!!! Minden nap egyre jobban izgulok :P Egy parám van amúgy: a harmadik legdrágább helyre vettem jegyet, ami a színpad jobb oldalán lévő lelátón van, ülőhelyek. De ugye nem fog mindenki ülni? Remélem egy ilyen koncerten hozzám hasonlóan mindenki tombolni akar majd. Ugye? Mondjátok, hogy ugye???