Újra drukk

Ma állásinterjúra megyek, kettőre. Pr-es, szövegírós munka, volt már próbafeladat, amit megcsináltam. A marketing igazgató hívott tegnap, hogy több, mint kétszázan jelentkeztek és csak öt embert választottak ki, az egyik én vagyok. Magas fizetés van, cafetéria, bejelentett állás és csak negyven percet kell utazni. Hát nagyon tetszene. Nem szerkesztőségi munka ugyan, de pörgős és itt is kellene írni. Hiába nagyon jó elismerés az, hogy az ötben benne vagyok, de innen nagyon nehéz elsőnek lenni. Főleg, hogy marketinges és pr-es tapasztalatom nagyon minimális van. Szóval izgulok mint az állat, drukkoljatok nekem ezerrel. Aztán este majd beszámolok a fejleményekről!

Beszámoló

Húh, már nagyon régen jelentkeztem. Kemény két hónap van a hátam mögött, rengeteg minden történt, jó is, rossz is. Az egyik legjobb, hogy Pancinak állása lett, már két hete melózik. Igaz ugyan, hogy még mindig csak pakol és a konkrét mérnöki munka nem kezdődött el, de ezért is megkapja azt a fizetést és ez a lényeg. Azért remélem a főnöke hamarosan feladatok elé állítja, mert nehezen bírja, ha nem kell semmit csinálnia. Én is ilyen vagyok. Akkor inkább legyen sok munka, minthogy semmi sem. Unatkozni nyolc órában nagyon szar.

Nekem is lett munkám. A Ringier kiadó egyik női oldalánál, a www.pink.hu-nál vagyok újságíró. Sajnos ez még nem főállás, hanem egy gyakornoki státusz, amin kinevelik az író palántákat és utána felveszik állandó szerkesztőnek. Ez a cél, úgyhogy a kevés pénzből amit ezért kapok, fogösszeszorítással ki kell jönnöm. Eleinte nagyon bántott, előző héten el is voltam emiatt keseredve. De ma már kijött két cikkem is az oldalra, írhatok, megdícsérnek, nem ordítanak velem, barátságosak, úgyhogy teljesen megnyugodtam. Igaz, hogy lemondással jár, de meg fog térülni ez az időszak, tudom. És ezt kell szem előtt tartanom. Ha jót akartok tenni velem, akkor facebookon jelöljétek be majd a pink.hu-t, legyetek a rajongója, hogy ezzel is növekedjen a látogatottság, a klikkelésszám.

A volt munkahelyemen túltettem magam, igaz, hogy nehéz volt és kemény hetek voltak. De most már tudok róla normálisan is beszélni, sőt, a legjobb érzés az, hogy az élet végül engem igazolt. És ez a legjobb az egészben. Azóta is járok pszichológushoz, amit nagyon szeretek. Bár a problémáim még nem oldódtak meg, de már kétszer is volt olyan, mikor alkalmazni tudtam magamon a terápiát. Örülök, hogy rátaláltam erre a doktornőre, nagyon kedves, nagyon szeretem. Nem akarok semmit elkiabálni, de egy picit mintha most egyenesbe jönnének a dolgok. Csak maradjanak is így. Addig pedig olvassátok a pink.hu-t:)