Ma jót cselekedtem, és nagyon jó érzés volt. Ültem a villamoson reggel, és meghallottam azt a mondatot, ami mellett nem tudtam lemenni szó nélkül: Segítsenek kérem, éhes vagyok. Láttam már többször ezt a fiút, de eddig nem adtam neki. Most pedig előhúztam a táskámból a két zsemlémet, amit a töltött káposzta mellé vettem, és odaadtam neki. Eltette.
Utána azon gondolkoztam, vajon eddig miért nem segítettem? Pénzzel mondjuk soha nem is fogok, de az én táskámban mindig van valami kaja. Aztán rájöttem, hogy most a kérés hatott meg. Az, hogy ha valaki egyszerűen pénzt kér, nem érint meg. Sajnos. Talán azért, mert nekem sincs. De az, hogy ha valaki éhes, vagy fázik, vagy a gyereke szenved, az rögtön meghat, úgyhogy azonnal adok. Adtam már pár évvel ezelőtt egy néninek téli kabátot is, és most is erre készülök.
December 11-től indul a Mikulásgyár, nem csak a fővárosban. Összeszedem az összes ruhámat, ami már nem kell, csak őrizgetem a szekrényben, hátha egyszer belefogyok. És mindent odaadok. Mert adni tényleg sokkal jobb, mint kapni. És egész évben így is cselekszem.
Jótettem cserébe pedig azt kívánom, hogy Panci megkapja a melót:P
Én is dettó ilyen vagyok mint te.. sajnos már imunis vagyok a kéregetőkre... legalábbis aki pénzt kér. Viszont ételt (szendvicsmet) már én is odaadtam másnak... meg egyszer volt egy néni, aki elég jól szituált volt és a pályaudvaron szólított le, hogy legyek szives adni neki 220ftot, mert annyi hiányzik a vonatjegyéhez... nemtud másképp hazamenni... Annyira sírt, úgy megsajnáltam... adtam neki... aztán pedig azt mondta, hogy nem-e tudnék még többet... Hát akkor egy világ dölt össze bennem, hogy ezek szerint mégsem vonatjegyre kellett... :( Otthagytam...
VálaszTörléshűűű, Kisbogyesz, ez nagyon gááááz... :SS
VálaszTörlésPilli, kabit adtál egy nninek? Az utcán? de jó! Így látod, kihez került, és hogy szüksége van rá. Mi a vöröskeresztbe objuk be, mert Faterom ott dolgozik mellette.
Bogyesz: ez tényleg nagyon durva. Csúnya dolog az ilyen.
VálaszTörlésOrad: aha, "ismertem" a nénit, mert a Blahán laktam, és minden nap a boltból kifelé adtam neki egy zsemlét. Aztán jött a hideg, kabátja nem volt, így adtam neki egyet. Utána soha többé nem láttam. Nem tudom mi lehet vele. December 11-én indul a MIkulásgyár, oda akarom beadni most az összes kinőtt ruhámat.