... üvölti Réka, arca kisimulva, mintha nem éppen nyakatekert mozdulatokkal nyomnánk már a hasprést kb. húsz perce. Mint ahogy azt Kisbogyesz is írta, a húszperces blokk tizenhatodik percében, amikor az én hajam már az égnek áll, hangosan fújtatok és ezerszer elküldtem már a ...-ba Rubintot, ő lazán, könnyedén megjegyzi: Hú, már kezdek elfáradni. Na, ekkor tényleg megfordult a fejemben, hogy megfogom a tévét, és úgy kihajítom az ablakon, hogy csak na. És akkor még nem beszéltem a fenékfeszesítő gyakorlatok nem mindennapi húsz percéről!
Elkezdjük erősíteni a jobb láb emelgetésével a fenekünket. Oké, legyen. Tudom, hogy kell. Tudom, hogy bikini, jobb közérzet, kevesebb házi sonka. Én mindent megértek, ezt diktálják belénk, meg amúgy is, stb. Ilyen gondolatokkal nyugtatom magam. Eltelik nem kevesebb, mint három, vagy talán csak két és fél perc, és fáj. Egyszerűen fáj. Hát én nem bírom a fájdalmat, főleg nem azt, ami mozgással jár. Úgyhogy még picit káromkodok, értetlenül állok puhányságom előtt, és döbbentem veszem észre, hogy Réka azt várja Tőlem és sorstársaimtól, hogy tíz percig le se tegyük a lábunkat, hanem gondljunk mindenféle szépre, jóra, hiába a fájdalom, legyen erősebb bennünk az izmosodni akarás.
Mit is mondhatnék ezek után??? Csúnya dolog, hogy az ember hastérfogata nem maradhat akkora, mint gyerekkorában!
Kicsim, gyerekkorodban olyan pókhasad volt, hogy ihajja. Nézd meg Jázikát.
VálaszTörlésIsmerős egy érzés... Én már Rékára csak úgy tornázom, hogy közben le van némítva... egyszerűen nem bírom :D És sokszor én is szidom mint a bokrot... Béres alexandra egy fokkal jobb... de már őt is tudom szidni :$
VálaszTörlésTudom, hugi, hogy pókhasam volt, de akkor mindenki azt mondta rá, hogy de aranyos!!! Van aki kinövi, és van, akinek megmarad:)
VálaszTörlésKisbogyesz: igen, emlékszem, hogy TE is azt mondtad, hogy hang nélkül tornázol, mert annyira gáz a nő:) MIndig eszembe jutsz mikor nyomom Rékára:)