2009. december 15., kedd

My Blueberry Nights - A távolság íze

Bár 2007-es film, én még nem hallottam róla. Ma viszont betegen, egyedül éppen arra vágytam, hogy egy kedves, elgondolkodtató és érzelmekkel teli filmet nézzek meg. Jó választás volt, nagyon nagyon tetszett.
Röviden az alaptörténete az, ahogy egy fiú és lány, rengeteg eseménnyel, történettel gazdag év után egymásra talál. Barátságnak indult, mély barátságnak, ami végül tiszta szerelemmé érett. Gyönyörű film, rengeteg elgondlkodtató mondattal. Talán leginkább azt tanítja meg, hogy ne legyünk türelmetlenek. Minden történésnek oka van, semmit nem szabad siettetni, ki kell várni és néha kockáztatni kell. El kell engedni magunkat, sodródni az árral, hogy aztán a legmegfelelőbb pillanatban megérezzük, most kell hazamennünk. A film zárómondata valahogy így hangzott: Nagyon sokáig, egy évig tartott átérnem az úton. Nehéz volt, de minden attól függ, ki vár ránk a másik oldalon.
Nem jól idéztem, nem tudom visszaadni szóról szóra, pedig jó lenne. Nem elcsépelt a mondat, mégis megfogalmazza azt, ami a legfontosabb. Mindenkinek ajánlom ezt a filmet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése