Rómeó és Júlia

Láttam már amerikai filmben, olvastam magyar fordításban és eredetiben, de még sohasem láttam balettban. Tegnap estig. Ajándékba kaptuk Pancival a jegyeket, nagyon izgatottan vártuk az előadást. Már maga az Opera is tisztára felvillanyozott, hiszen még sosem jártam ott. Kicsíptük magunkat rendesen, úgy, ahogy azt illik és szépen átgyalogoltunk a kb. 500 méterre lévő Operához. Ahogy odaértünk, én csak tátott szájjal tudtam ámulni és bámulni, annyira gyönyörű ez az épület. Kívülről is szép, de belülről még csodásabb. Egy földszinti páholyban ültünk, egyszerűen le sem tudtam venni a szemem a hatalmas csillárokról, a díszpáholyról, a kisestélyibe öltözött gazdag nőkről, férfiakról.

Bevallom őszintén, hogy se operát, se operettet, se balettot nem láttam még. Picit féltem is tőle, hiszen olyan idegen volt ez a világ. De tegnap este valami örökre megfertőzött. Egyszerűen gyönyörű volt minden. Elkezdődött a zene, halkan, lágyan, finoman, a táncosok pedig követték a zenészek minden rezdülését. Hihetetlen, hogy - bár senki nem beszélt egy szót sem a három órás előadás alatt- mégis mennyire beszédes volt a testmozgás, a mimika. Nem tudom, talán ha nem ismertem volna magát a történetet, lehet, hogy néhány részt nem értek, de így magával ragadott a zene, a táncos lábak és teljesen megszűnt a külvilág.

Mikor vége lett az előadásnak, negyed órán keresztül tapsoltunk, a táncosok pedig türelmesen jöttek ki-be, hajlongtak. Aztán a felső páholyból valaki virágcsokrokat dobott a színpadra, mint később kiderült, a Júliát alakító Felméry Lilinek. Azt az előadás alatt is láttuk, hogy a főszereplő fiatalok alig húszévesek, néha ámulva figyeltem, miket csinálnak a saját lábaikkal, hova rakják őket és hogy mennek le spárgába egy pillanat alatt. Arcukon semmi fájdalom, olyan természetesen rakosgatták a testrészüket számomra szinte elképzelhetetlen helyekre, hogy az valami hihetetlen.

Na, itthon az interneten utána is néztem, mit írnak a két fiatalról. Kiderült, hogy a Júliát alakító Felméry Lili tényleg maximum húszéves lehet, aznap este debütált az Operában, nyert már számos versenyt és csodaszép lány. A Rómeó bőrébe bújt Simon István 22 éves, Drezdában táncol hivatásosan. Hát minden elismerésem előttük, de tényleg. Ma este is ők játszanak, legszívesebben ma is megnézném őket. Azt tervezem, hogy Lilivel interjút is készítek, annyi minden eszembe jutott az előadás alatt. Például az, hogy hogy tud ilyen hosszú ideig lábujjhegyen járni. Oké, oké, hogy ez a szakmája, azért van a színpadon, mert meg tudja csinálni, de akkor is egy csomó kérdés eszembe jutott. Fel is veszem vele a kapcsolatot és felteszem a kérdéseket.

Tegnap este arra is rájöttem, hogy Primadonna szeretnék lenni. Igaz, hogy ezzel már elkéstem, de álmodozni azért lehet. Szívesen lennék táncos, minden este előadnék, virágcsokrot kapnék el, élvezném a tapsvihart!!!! Este csináltam is egy-két balett lépést Pancinak, de szerinte még sokat kell gyakorolnom.

Orad, Te is eszembe jutottál az előadás alatt. Olyan izgalmas volt nézni a zenészeket, akik készültek, fújtak, vontak, hangoltak (vagy hogy kell mondani) még az utolsó pillanatban is, ahogy együtt dolgoztak, minden rezdülésük összehangolt volt, ahogy figyeltek a karmesterre. Elképzeltem, ahogy Te is ott játszol, talpig ünneplőben, annyira szép volt!!!