Életjel

Már akartam írni előző héten is, de erőm az nem volt hozzá. Kisbogyesz nagyon jól esett a kommented, jelentem, élek még, itt vagyok. Nem telnek még túl jól a napjaim a "szakítás" óta, bármennyire is gyűlölöm az ex-főnökömet. Másfél év azért mégis csak másfél év, kb. olyan ez, mint a szakítás. Magát a munkámat szerettem, a főnökömet ugye kevésbé, ez azért eléggé ellehetetlenítette a melót. Vannak jobb és vannak rosszabb napjaim, néha derűsen, máskor borúsan látom a jövőt. Főleg, hogy Pancinak sincs még munkája. Úgy gondolom, hogy sikerszéria következik most, mert ennél már nem lehet lejjebb, muszáj, hogy most már egyenesbe kerüljünk és gondtalan fiatal szerelmesek legyünk. Most éppen pozitív szakaszban vagyok, kb péntek óta, remélem ez a napokban sem fog változni. Munka az kevés van, főleg újságírói, de azért beadom minden lehetőségre, hátha hátha hátha.

Sajnos mostanában, mióta ilyen szar a hangulatom, nagyon sokszor pánikrohamom van. Főleg éjjel tör rám, leginkább akkor, mikor egyedül alszom. Nem részletezném milyen érzés, mert valahol szégyellem is, hogy ennyire görcsösen félek a hányástól, a rosszulléttől, a torokszorító érzéstől. Valahol jó is lenne kibeszélni, kiírni. Majd talán egyszer.

Megpróbálok gyakrabban jelentkezni mostantól, még ha nem is történnek nagy események az életemben, de azért majd írok.