A mozgás mindig fáj

Mióta az eszemet tudom, utálok mozogni. Nekem a testedzés kimerül a villamos utáni futásban, vagy nagy ritkán a két emelet megmászásában. De ezek után is úgy kapkodom a levegőt, mintha tüdőbeteg lennék. Pedig már lassan fél éve egy szál cigit sem szívtam el. A sportutálatom sajnos általános iskolára vezethető vissza. A tesi tanárom kiállhatatlan természete miatt nem sikerült gyerekkoromban megszeretnem a mozgást, amiért örökre haragudni fogok rá. Aztán pedig mindig úgy voltam a sporttal, hogy utálom, nem is próbáltam megszeretni, vagy keresni magamnak egy kevésbé megerőltető, és szerethető fajtáját a mozgásnak.
Eddig nem is nagyon volt problémám a súlyommal. Na de most, na most aztán van. Valószínűleg azért sikerült öt kiló plusszra szert tennem, mert már nem cigizek. Erre fel voltam készülve, gondoltam, még jól is jöhet a magasságomhoz az a pár plussz kiló. Na de nem ennyi!!! Vagy nem is a kilók számával van inkább a baj, hanem azzal, ahova feljönnek. Gondolom ezzel vagyunk páran úgy, hogy hastájékon inkább hasonlítunk egy párhónapos terhes kismamára, mint egy fiatal lányra. Hát igen, én mindig is pókhasú voltam (Bendőcske:) ), de ez most már a szépérzetemet is súrolja. Úgyhogy kitaláltam: mozogni fogok.
Persze a felkészülés sok hétig eltartott. A felkészülés alatt azt értem, hogy kiválasszam a megfelelő sportágat. Mindig volt valami indokom a Panci által felvetett ötletekre. Szeretnék eljárni futni, de ugye hideg van. A kondizáshoz pénz is kell, nem is kevés. Szóval gondoltam, hogy letöltöm Rubint Réka videóit, hátha megszeretteti velem a mozgást. Ma volt az első próbálkozásom. A videoban húsz perces blokkokra vannak osztva a különböző kritikus pontok megmozgatása. Én három húszperces blokkot vállaltam be: comb, fenék-csípő és has. Na, hát volt amikor olyan hangosan beszéltem vissza Rékának, amennyire nem szégyelltem. Például nagyon idegesítő, mikor a mozgás okozta fájdalom közepette Réka azt mondja: Gyerünk, gyerünk, hidd el nekem is fáj. Ott vagyok, segítek! Na, ekkor mondtam neki szépeket.
Összefoglalva az első órám tapasztalatait:
- úgy érzem, soha nem lesz már kisebb hasam
- a felét ellazsáltam, mert nagyon fájt
- agresszív lettem néha
- még mindig utálom a mozgást

De most nem állok meg annál, hogy utálok mozogni és hogy nagyon fáj. Hanem kemény leszek, és csinálni fogom minden másnap a tornát. Ha tíz év után le tudtam szokni a dohányzásról egyik napról a másikra, akkor holmi hasprés nem foghat ki rajtam. Csak bele kell építenem az életembe, úgy, mint a rendszeres testápolást. Az is ment, menni fog ez is. Úgyhogy megyek, és csinálom még háromszor húsz felülést. Aztán olvashatom a kedvenc újságomat. Hajrá!!! Menni fog!!!

U.i.: kíváncsi vagyok, holnap mennyire fog fájni mindenem:)