Érthetetlen

Bár most már ezredszer is megfogadtam, hogy nem írok a főnökömről, de pénteken annyira megbántott, hogy nem bírom ki. Valószínű, hogy ennek a "háborúnak" csak az fog véget vetni, ha el tudok menni egy másik munkahelyre. Amit egyfelől nagyon sajnálok, mert szeretek írni és az embereket is szeretem, őt kivéve. Érdekes, hogy mindenkivel ki tudok jönni, csak vele nem. Talán ezért gondolom azt, hogy nem bennem van a hiba. De lehet, hogy mégis. Nem tudom.
Pénteken nem volt valami jókedve, ki tudja megint miért. Dolgozni sem akart, mi szenvedtünk, de nem bántam. Aztán jött a kiborulás. Egy új kommunikációs oldalra csak meghívóval lehet belépni, ami neki van. Adott a munkatársamnak is, és mikor az asszisztens lányt (akit amúgy nagyon szeretek) is megkérdezte, hogy kell-e neki meghívó és szóljon ám mindenképpen, mert ez valami újat fog hozni munka téren, ilyet még nem látott a világ, kedvesen én is megkérdeztem, adna-e nekem is egyet, mint közvetlen munkatársának. Erre a válasz az volt, hogy hááát nem tudom, még meglátjuk, jó? Mondom oké, azért köszi. Szerintem ez alapból már nagyon gáz, de nem sértődtem meg, kedvesen válaszoltam. Közben meg azt gondoltam, hogy menjen a picsába. (bocs) Mikor a munkatársam regisztrált az oldalra, megkérdeztem tőle, hogy ő mint friss regisztrált tag, nem tud-e engem meghívni, mert ilyenkor szoktak az új tagok kapni. Tényleg full kedvesen kérdeztem, semmi hátsó szándék. Erre főnököm kikelve magából sivított egyet, hogy jól van, akkor adok majd én egyet, nem igaz. Mondtam neki, hogy köszi nem kell, nem azért kérdeztem. Meg amúgy is, baszki hagy kérdezzek már meg valamit a munkatársamtól. Hihetetlen. Erre hozzám vágta, hogy most küldte el a címemre. Mondom jó. Aztán eltelt egy negyed óra, bennem a tüske, biztos pofákat is vágtam, nem tudom. De amikor elkezdett kedveskedni utána, már nem tudtam kedvesen viselkedeni, meg vissza nyalni, hogy jaj neked is fasza hétvégét, érezd jól magad, hanem csak annyit mondtam, hogy szia. Erre képzeljétek el mellém állt, és mint egy pulyka, eldeformált arccal ezt kérdezte: Netán van valami baj???? Mondom mi baj lenne? Erre ő: Hát reméltem is, na helló. Ezután meg olyan bőgésben törtem ki, hogy nem tudom elmondani. Én tudom, hogy túl érzékenyen fogom ezt fel, de akkor sem látom azt, hogy azért, mert ő a fönököm így beszélhet velem azok után, hogy a munkámat megcsináltam, tényleg tökre igyekszek, hogy juniorként helyt álljak, hogy minél faszább cikkeket írjak, erre csak folyton az alázást kapom, az undorító hangnemet és sehol egy dícsérő szó.

Engem nem így neveltek. Én nem tudok segget nyalni. Nálunk az kapott elismerést, aki teljesített és nem az, aki segget nyalt. Félek a holnaptól, már gyomorgörccsel megyek be, mert mi van ha kirúg, mi van, ha megint megaláz. Pedig nem az életem múlik rajta. Csak hát ha nincs állás, nincs pénz. Mit csináljak????