Julie és Julia

Nem tudom, ki látta már ezt a filmet, de ha még nem néztétek meg, mindenképpen tegyétek meg. Első körben azt hittem, ez is valami romantikus lányos film lesz, de mikor elkezdtem nézni, rájöttem, hogy tévedtem. Nagyon jó film, jól felépítették, és bár néha picit túl hosszúnak találtam, nagyon érdekes volt. Két eltérő, teljesen más ember, akik között ráadásul legalább hatvan év van, egy valami mégis összeköti őket: a főzés öröme. Mindeketten keresték a helyüket a világban, aztán a főzés megmutatta nekik az utukat. Nem akarok részletesen belemenni a film témájába, így talán nem is tűnhet túl érdekesnek, de a mélyebb tartalma az.

Szeretném, ha én is - hasonlóan hozzájuk - magamra találnék. Talán ezért is érintett meg ennyire ez a film, ezért találtam ennyire jónak, érdekesnek. Az életet legtöbbször tényleg a véletlenek irányítják: ki tudja, mi lesz belőlem? Talán tényleg az írás za én utam, vagy valami teljesen más? Ha hatvan év múlva visszatekintek erre az időszakra, mit látok majd? Elégedettt leszek azzal, amit elértem vagy örökre az a lány maradok, aki kergette az álmait, de sosem tudta megvalósítani? Vajon megtalálom majd a boldogságot és elégedettséget egy olyan munkában is, aminek nincs köze az íráshoz? Meddig érdemes még ezt az álmot kergetni? Bár tudom, érdemesnek mindig érdemes. De talán nem lenne-e több értelme, nem vezetne-e boldogsághoz az, ha keresnék, találnék valami mást is, ami kielégít szellemileg és lelkileg is? Vajon létezik ilyen? Hát sok-sok kérdés, amikre most még nem tudok válaszolni. Talán majd hatvan év múlva....