A héten sok minden történt, végre kicsit közelebb kerültünk egymáshoz Pancival. Hétfőn voltunk három évesek. Úgy éreztem, hogy végre sínen vannak a dolgok, kézben tartom az életemet, egész héten jól voltam, forgattam a versenyre, időm sem volt semmire, aztán tegnap este megint kicsit visszaestem. Voltam hajgyógyásznál, arra gondoltam, hogy ez lesz most már az utolsó, akihez megyek, nem foglalkozom többé a hajammal, csak most már derüljön ki végre, mi az ábra. Sok jó hírrel nem szolgált a doktornő, sajnos a szteroid mellékhatásait a hajam és a fejbőröm is megszenvedte. Picit magamba zuhantam és persze jöttek megint azok a kérdések, amiket úgysem lehet megválaszolni, ezért teljesen feleslegesek is: Miért, miért, miért??? Mi lett volna,ha azt annak idején nem szedem be, most mi lenne velem? Egy sor egész más dolog, teljesen máshogy néznék ki, de nem is lennék ugyanaz, mint most. Túlléptem már rajta, megint elkezdek egy kúrát, hátha attól kinő a hajam, ha pedig attól sem, akkor jobb lesz megbarátkozni a helyzettel és végre megnyugodni.
Ma Pancinak prezentálni kellett a munkahelyén a nagyfőnöknek, aki másfél óráig csak faggatta mindenről és állítása szerint szivatta is. Nem volt jó hangulata, csalódott és nem ezt várta, remélem nem fog összezuhanni. Valahogy tőle viselem el ezt a legkevésbé, nem tudom nézni, ha szomorkodik, nagyon elkeserít. Nehéz időszak ez neki, most kell bizonyítani a munkahelyén, és sajnos még jó ideig szivatni fogják, míg ki nem tapossa magának az utat. De azért nagyon sajnálom, hogy kisit le van lombozva, majd segítek neki a prezentáció megírásában.
Este meg jött a hír, hogy mama szarul van, úgyhogy el is jöttem a munkahelyemről és most várom, hogy induljon a vonat, nem sokára megyek ki a pályaudvarra és indulok haza. Persze mire apu odaért hozzá már minden rendben volt vele és nem is akart eljönni hozzánk. Szerintem szegény nem bírja a magányt, hiszen van, hogy hetekig senkihez nem tud szólni, egy szót sem, teljesen egyedül van egy kis faluban, ahonnan a világ minden pénzéért sem jönne el. Sokszor olyan lelkiismeretfurdalásom van miatta, hogy nem tudom elmondani. De közben meg azt is tudom, hogy az élet ilyen és nekünk élni kell a sajátunkat. Csak ne lenne ilyen nehéz néha ...
Kitartás Pancinak! Most ezek szerint ez egy ilyen időszak. Béjbnek is szívják a vérét a melóba. Majd csak utat törnek maguknak a fiúk és minden sínen lesz! Bár Béjb is nehezen viseli, nem bírja a csesztetést. mondtam már neki, hogy ha másik munkahelyre menne ott is ez lenne... majd betörik őket mint a lovakat aztán talán jön egy kis nyugalom is.
VálaszTörlésA hajgyógyász javasolt végül valamit? én is voltam ősszel, de egy nagy lehúzás az egész, vagy 40.000ből lehetne helyrehozni a frizurámat... inkább már nem is foglalkozom vele. Bár tudom nálad más ez a dolog, mert nálad nem az idegtől van a probléma, mint nálam.
mamikád miatt meg megértem, hogy lelkifurdalásod van, én is megyek holnap és meglátogatom a nagyszüleimet :)
Kellemes hétvégét!
Kitartás Béjbnek is, én azzal bátorítom az én uramat, hogy ez mindenkinél így van az elején, muszáj ezeket a napokat, heteket kibírni és ha helyt áll, akkor jobb lesz és megbecsülik majd. Úgyhogy hurrá a fiúknak :)
VálaszTörlés