Megalkuvás, kompromisszum

Bár lassan vége a hétvégén, én még mindig nem tudtam dűlőre jutni a saját gondolataimmal. Ugyanúgy kételyek között állok, mint korábban, most már teljesen össze vagyok zavarodva. Az a baj, hogy nekem nagyon fontos a rajongás és a szenvedély, anélkül az élet semmit sem ér. És ha ez már közöttünk nem lesz meg, ha nem tudjuk ezeket helyrerakni, visszacsempészni, akkor elveszítem az érdeklődésem és a ragaszkodásom. Mert ez a kettő dolog nagyon fontos ahhoz, hogy sokáig boldog maradjon az ember és ne csak azért legyen együtt, mert alkut kötött és beletörődött abba, talán jobb nem lesz. Ehhez még amúgy is túl fiatal vagyok és ehhez amúgy is sokkal de sokkal intenzívebb vagyok, úgyhogy még mindig töröm a fejem, mi legyen, mit lehetne tenni, mi az, amivel meg lehet fordítani ezt. Mert korábban megvolt a rajongás, a szenvedély, minden, amit csak akarhat az ember, aztán szépen lassan minden lecsitult, átváltozott, megváltozott. Lehet fogni sok mindenre, hiszen tudom, hogy alapból is ez következik, ha az ember már hosszú évek óta együtt él és a dolgos hétköznapok bedarálják, de nem hiszem el, hogy ennek minden esetben így kell lennie. Na, de úgy látom, hogy csak csapódok ide-oda, nem is tudom, valójában mit akartam írni, mit akartam mondani ezzel az egésszel, úgyhogy jobb is, ha abbahagyom.