Szerelemféltés

Szombat este egyedül a lakásban. Se pasi, se barátnők, senki nem ér rá. De most már nem is bánom, hiszen mindig kell időt szentelni saját magunkra is. Fura, hogy sokszor ezt felejtjük el, magunkkal törődni. Panci általában azt mondja, hogy ne legyek magammal túl sokat együtt, mert utána mindig kitalálok valami parát magamnak, amin nekiállok agyalni. És hát ez most is így van. Minden hónapban van egy-két érzelgősebb napom, amikor sokkal többet is tudok írni és állandóan sírdogálok. Hogy miért van ez, nem tudom.

Ma délután még sétáltam, bementem a kedvenc ruhaüzletembe, hogy körbenézzek, vettem magamnak hajpántot: úgy éreztem, hogy ma meg kell ajándékoznom magam, amiért egyedül leszek. Aztán beheveredtem az ágyba és Rúzs és New Yorkot néztem. A második évad utolsó részét végigbőgtem. Egyszerűen olyan jól és olyan szépen fogalmazott meg mindent az a rész. A szerelmet és a barátságot. A barátság is megér egy bejegyzést, de most a szerelemről kell írnom. Állandó harc és kérdés az életemben, a félelem. A félelem valaki elvesztése miatt. Elvesztettem a papámat, tudom milyen az, ha már soha többé nem jön vissza. Hiába is várod annyira. Még ha vannak is olykor vitáink Pancival, sokszor annyira szívbemarkolóan érzem ugyanazt a félelmet, hogy egyszer majd Ő is kisétál az életemből. Hogy majd talál egy másikat, egy szebbet, jobbat, kevésbé érzelgőset, aki nem ennyire makacs, hirtelen haragú és önfejű. Tudom, tudom, hogy nem ezek a dolgok számítanak csak, de azt is tudom, hogy az ember oly sokszor ki van téve kísértésnek!

Persze tudom, hogy megbízhatok benne, de ilyenkor elborítja az agyamat ez az érzelemköd és nem látok át rajta, csak miután már kiírtam, kibeszéltem, kialudtam magamból. Sokszor leginkább attól félek, vajon én jó vagyok-e ebben a kapcsolatban? Mindent megadok és jogosan követelek én is ennyit? Talán ezekre a kérdésekre nem is kell felelni, az idő majd úgyis megadja rájuk a választ. De egy biztos. Akárhol is vagy, akármilyen helyzetben, ha nő vagy, ezek a félelmek biztos Benned is megvannak. Aztán majd lecsitul ez az érzelemhullám és tudni fogom én is, hogy jó ez úgy, ahogy van.